A belépés apró „igenekre” bomlik
Senki sem dönt úgy, hogy belép egy szektába. Abba egyezik bele, hogy elmegy egy ingyenes tanfolyamra, ott marad vacsorára, vagy új ismerősökkel tölti a hétvégét, akik valamiért épp neked örülnek nagyon. Az első hetekben talán egyáltalán nem is beszélnek a tanításokról: előbb figyelmet és a valahová tartozás érzését adják, a világmagyarázat később érkezik.
Ezután minden lépés kicsit nagyobb az előzőnél, mégis önmagában logikusnak tűnik: a szombatjaidat a csoportra szánni, feladatot vállalni, közelebb költözni, ritkábban találkozni a régi barátaiddal - úgysem értenek meg. A pszichológusok ezt a következetesség elvének nevezik: miután valaki megtett egy kis lépést, saját döntéseként értelmezi, így a következő könnyebben jön. Ebben a láncban egyszerűen nincs olyan pillanat, amikor „beléptem”.
- Tanfolyam
- Vacsora
- Feladatok
- Költözés
Egy-két év alatt a lánc elvégzi a dolgát: szinte minden hozzád közel álló ember a csoport tagja, a csoport szabja meg a napirendedet, és néha a munkád és a lakhatásod is ott van.
A kilépéshez egy „nem” kell - és rögtön a teljes ár
Kilépni annyi, mint egyetlen nap alatt elveszíteni a társas körödet, a napirendedet, a szerepedet és a választ arra, miért volt értelme ennek az egésznek. A belépés hónapokra oszlott, és tucatnyi ártalmatlan beleegyezésre bomlott. A kilépés egyszerre nyújtja be a teljes számlát.
Ehhez még két réteg társul. Egyes csoportokban a távozót árulónak tekintik: a korábbi barátai, néha a rokonai is megszakítják vele a kapcsolatot - így a család elvesztése is a kilépés ára. És minél több évet áldoztál rá, annál fájdalmasabb beismerni, hogy hiába tetted. A kételyhez ráadásul készen kapott magyarázat tartozik: „próbatétel”, „gőg”, „kívülről befolyásolnak”. Robert Lifton pszichiáter az ilyen formulákat olyan szavakként írta le, amelyek lezárják a gondolkodást ahelyett, hogy kibontanák.
Kilépés után nem lesz rögtön könnyebb
Az ajtó azért nincs bezárva. Eileen Barker szociológus, aki az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején egy új vallási mozgalmat vizsgált, azt találta, hogy az ebbe a csoportba belépők többsége az első egy-két évben magától távozott - mentőakciók és elrablások nélkül. De ez ritkán érződik felszabadulásnak: a csoporttal együtt eltűnik a napirended, a társas köröd és az érthető világképed is, a helyükön pedig egy ideig üresség marad.
Közvetlenül a kilépés után legtöbbször nem megkönnyebbülés, hanem dermedtség jön: a döntés megszületett, de a régi élet helyén még nem épült fel egy új.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Bűnözés → Szekták és kultuszok”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Robert Lifton, „Gondolatreform és a totalizmus pszichológiája” (1961) - a gondolkodást lezáró nyelvről
- Eileen Barker, „Egy moonista születése” (1984) - arról, hányan távoztak maguktól
- a következetesség elvét Robert Cialdini írta le