Mi történt a plymouthi állatkiállításon
Francis Galton angol tudós nem sokra tartotta a többség ítélőképességét. A kiállításon díjat lehetett nyerni: annak járt, aki a legközelebb tippelte meg a bika feldolgozás utáni súlyát. Mindenki számozott szelvényre írta a tippjét. Néhány héttel később Galton elkérte a szelvényeket a szervezőktől: jó alkalom volt felmérni, mennyit ér a nép hangja.
Körülbelül nyolcszáz szelvény volt. Tizenhármat félretett hibásként, így 787 maradt. Galton növekvő sorrendbe rendezte a tippeket, és a középső értéket vette: 1207 font. A hasított test valódi súlya 1198 font, körülbelül 543 kilogramm volt. A tévedés kevesebb mint 1%.
- ElőtteGalton biztos benne: a többség ítélete keveset ér
- 1906Plymouthi állatkiállítás: százak írják le becslésüket egy szelvényre
- 1907Jegyzet a Nature-ben: 787 válasz középértéke 1207, a valódi érték 1198
- KésőbbUgyanezen táblázat átlaga 1197, 1 fonttal kevesebb a valóságnál
A pontos választ nem valaki tippje, hanem a tippek közepe adta. Az egyéni becslések nagyon szóródtak: egyesek több száz fonttal alábecsülték, mások ugyanennyivel túlbecsülték. A helyes szám nem volt senki fejében - akkor jelent meg, amikor a szelvényeket együtt vették számításba.
A mechanizmus egyszerű. Amikor szemre becsülsz súlyt, mindenki a maga módján téved: egyikük egy ismerős tehénhez hasonlítja a bikát, a másikat megtéveszti a nézőpont, egy harmadik felfelé kerekít. Ezek személyes, nem közös hibák, ezért a tömegben különböző irányokba húznak, és kioltják egymást. Az marad meg, ami mindenkiben közös volt - az előttük álló élő bika.
Az eredmény szerintem jobban szól a demokratikus ítélet megbízhatósága mellett, mint azt várni lehetett volna.
Mikor nem működik többé a tömeg átlagolása
A tömeg önmagában nem találja el a választ: nem az embereket, hanem a hibáikat átlagoljuk. Ahhoz, hogy ezek kioltsák egymást, különböző módon és egymástól függetlenül kell tévedniük. Plymouthban szerencsésen összeálltak a feltételek, és nem a létszám volt a lényeg.
- Mindenki különA tippeket csendben írják le, másokét nem látják. Amint hallhatóvá válnak a válaszok, az emberek egymáshoz igazodnak.
- Eltérő tapasztalatEgy hentes, egy gazda és egy véletlen bámészkodó másképp téved; a hasonló emberek azonos torzítást hoznak.
- Van támpontA bika mindenki előtt ott állt. Támpont nélkül nem becsléseket, hanem fantáziákat átlagolsz.
- Számoljátok összeEgy szobában zajló vita nem átlagolás: ott a legmagabiztosabb győz.
Általában az első feltétel sérül. Azokban a kísérletekben, amelyekben a résztvevők látták a szomszédjaik becsléseit, a válaszok szórása gyorsan beszűkült: a csoport egyetlen számhoz közelített, és korábbinál erősebben hitt benne, de nem került közelebb az igazsághoz. A másik módja annak, hogy elrontsuk: a közös hiba. Ha mindenkit előre meggyőznek arról, hogy a bika nehezebb, mint amilyennek látszik, a középérték is velük együtt tolódik el.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Pszichológia → Tömegpszichológia”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- F. Galton: Vox Populi. Nature, 1907
- az ugyanezen táblázatból számolt átlagot a folyóirat egyik olvasója közölte válaszlevelében, az adatokat K. Wallis számolta újra 2014-ben. A kölcsönös befolyás hatására szűkülő szórásról: Lorenz és mtsai, PNAS, 2011