Az újdonság előre fizet
Amikor elhatározod, hogy reggelente futni fogsz, már az első futás előtt jutalmat kapsz. Már ott van a fejedben a kép: hétkor felkelsz, könnyebbnek érzed magad, egy hónap múlva pedig más ember leszel. Ez jó érzés, és most jó érzés. Maga a futás később lesz, és nehéz lesz.
A dopaminerg neuronoknak van egy sajátosságuk, amelyet már a kilencvenes években leírtak: nem annyira magára a jutalomra reagálnak, mint arra a különbségre, ami a várakozás és a történtek között van. A váratlanul jó esemény erős jelzés. Ugyanez, ha kiszámítható, szinte semmilyen jelzést nem ad. A futás második hetére már semmi váratlan nem marad: ismered az útvonalat, tudod, hol fog fájni, és mi következik utána. Nincs jelzés, és úgy tűnik, mintha eltűnt volna a „motivációd”. Nem a motiváció tűnt el, hanem az újdonság.
Ezért olyan vonzók a hétfők és a hónap első napjai. Egy fordulópontot jelentő dátum lehetővé teszi, hogy elválaszd a régi önmagadat az újtól, és újra megkapd az előre adott jutalmat. A kutatók ezt friss kezdés hatásának nevezték el: az ilyen dátumok után az emberek észrevehetően nagyobb eséllyel vágnak bele a céljaikba. Figyeld meg: nagyobb eséllyel kezdenek bele, nem pedig nagyobb eséllyel viszik végig.
Érdeklődés naponta: csúcs a kezdetkor, majd visszaesés, amikor minden kiszámíthatóvá válik. Ez a jelenség formája, nem mérési adat.
Elkezdés egy döntés, a folytatás viszont minden nap újabb döntés
A kezdet egyetlen cselekedetnek érződik: vettél futócipőt, beállítottad az ébresztőt, kész. De a „futni fogok” ígérete nem egyetlen cselekvés, hanem több tucat különálló döntés, amelyeket minden reggel az ágyban, tanúk nélkül és a fejedben lévő szép kép nélkül hozol meg.
Amíg egy cselekvés nem válik automatikussá, minden alkalommal külön erőfeszítést igényel. Hogy ez mennyi időt vesz igénybe, nyitott kérdés. Phillippa Lally és munkatársai kutatásában az emberek ugyanabban a környezetben ismételtek egy választott mindennapi cselekvést; azoknál, akiknél automatizmussá vált, ez átlagosan körülbelül 66 napig tartott, az értékek pedig 18 és 254 nap között szóródtak. A kutatás kicsi volt: kezdetben 96 ember vett részt benne. A gyakran ismételt „21 napnak” nincs köze ezekhez az adatokhoz. Ezekből az eredményekből nem derül ki pontosan, mennyi idő alatt válik egy cselekvés automatikussá: a bizonyítékok gyengék, és az emberek közötti különbségek nagyobbak bármely átlagnál. Ne egy számra támaszkodj, hanem arra, hogy „tovább tart, mint gondolnád”.
Mi tart ki, amikor az újdonság elfogy
Ha a kezdetet az előre adott jutalom tartja fenn, akkor a folytatás azon múlik, hogy ritkábban kelljen döntést hoznod. Nem az akaraterő működik, hanem a választások számának csökkentése: egy időpont, egy hely, és egy olyan apró cselekvés, amelyet nagyobb erőfeszítés kihagyni, mint megtenni.
És még valami: a középen jelentkező visszaesés nem annak a jele, hogy rosszul választottál. Pontosan ez az a pont, ahol az újdonság már elfogyott, az automatizmus viszont még nem alakult ki. Azok is áthaladnak rajta, akik végül folytatják.
A kezdet a szándékért jutalmaz, a folytatás viszont csak az ismétlésért. A második heti unalom nem a kudarc jele, hanem annak a jele, hogy eljutottál oda, ahol minden eldől.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Pszichológia → Szokások”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Schultz, Dayan, Montague, Science, 1997 - a dopaminerg neuronok előrejelzési hibára adott reakciójáról. Lally és munkatársai, European Journal of Social Psychology, 2010 - a szokás kialakulása, kezdetben 96 résztvevővel. Dai, Milkman, Riis, Management Science, 2014 - a friss kezdés hatása