Az agyad azért hasonlít, mert nincs mérce
Nem tudhatod pusztán úgy, hogy jól boldogulsz-e. Nincs hőmérő, amely megmutatná, mi a „normális tempó”, a „normális anya” vagy a „normális szakember”. 1954-ben Leon Festinger pszichológus egy egyszerű gondolatot fogalmazott meg: ahol nincs objektív mérce, ott az ember másokat választ mércének. Azóta ez a szociálpszichológia egyik legszilárdabb elmélete.
Önmagában ez nem méreg. Ha valaki olyasmit tud, amit te éppen tanulsz, a hozzá való hasonlítás iránytűként működik: ha neki sikerült, akkor van út. Ugyanez a mechanizmus azonban azonnal kifordul, amint a veled szemben álló ember más fajtából valónak kezd tűnni. Ekkor a sikere többé nem annak a bizonyítéka, hogy ez lehetséges, hanem annak a bizonyítéka, hogy te nem vagy elég jó.
Nem a másik emberről van szó, hanem arról, hogy a saját számodra járható útnak látod-e az ő útját. Ugyanaz a másik ember által elért eredmény erőt adhat neked vagy el is veheti azt, attól függően, hová helyezed őt ezen a skálán.
Miért torzítja el ezt a mércét a közösségi média
A szomszédodat egészében láttad: a jó hetét és azt is, amikor ki sem mozdult otthonról. A hírfolyam csak a csúcspontokat mutatja, és nem egyetlen emberét, hanem egyszerre több százét. A saját átlagos keddedet minden ismerősöd legjobb napjához hasonlítod. Az alábbi arány csak szemléltetés, nem statisztika.
10 ismerősödből 2-nek sikerült jól a napja, és éppen ők kerülnek be a hírfolyamodba
Innen ered az érzés, hogy csak te maradsz le. A másik 8 ember, akinek átlagos vagy nehéz napja volt, egyszerűen semmit sem tett közzé. Nem emberekhez hasonlítod magad, hanem a kirakatukhoz, és eleve veszítesz, mert a saját kulisszák mögötti valóságodat teljes egészében ismered.
Hogy ez mennyire erősen hat az önértékelésre, az olyan eset, amikor becsületesebb azt mondani: „nem teljesen világos”. A közösségi médiában töltött idő, a hasonlítgatás és a lehangoltság közötti kapcsolatot rendszeresen kimutatják, de ez többnyire korrelációs kapcsolat: nem tudjuk, hogy a hírfolyam rontja-e a hangulatodat, vagy rossz hangulatban görgetsz tovább. Kísérletekben van hatás, de kicsi, és nem mindenkinél jelentkezik; a bizonyítékok közepes erősségűek, ezért inkább irányt mutató jelzésként, ne mérési eredményként kezeld őket.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Pszichológia → Önértékelés”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Leon Festinger: „A Theory of Social Comparison Processes”, Human Relations, 1954
- a közösségi média és a jóllét kapcsolatának áttekintése: Verduyn és mtsai, Social Issues and Policy Review, 2017