Mihez hasonlít az agyad
Az 1992-es barcelonai olimpián pszichológusok összegyűjtötték az éremátadókról készült felvételeket, és olyan embereknek mutatták meg őket, akik nem ismerték az eredményeket. Arra kérték őket, hogy a szenvedéstől az elragadtatásig terjedő skálán értékeljék az érmesek arckifejezését. A bronzérmesek feltűnően boldogabbnak tűntek, mint az ezüstérmesek, pedig objektíven rosszabbul teljesítettek.
Nem a sportolók személyisége vagy a fáradtság számított. Hanem az, hogy a valóság mellett az események melyik láthatatlan változata jelent meg.
az aranyhoz hasonlítja: még egy századmásodperc, és első lettem volna
a negyedik helyhez hasonlítja: még egy századmásodperc, és érem nélkül maradtam volna
Hogyan működik a sporton kívül
Ezt az összehasonlítást kontrafaktuális gondolkodásnak nevezik: az agyad minden kimenetel mellé odaképzel egy közeli, majdnem bekövetkezett változatot. Ez szabja meg a hangulatodat, nem maga az eredmény.
Ez magyarázza a mindennapok néhány furcsaságát. Egy perccel lekésni a vonatot fájóbb, mint fél órával, pedig a végeredmény ugyanaz. Egy kisebb összeget nyerni a lottón pontosan addig jó érzés, amíg meg nem tudod, hogy egyetlen számjegy hiányzott a nagy nyereményhez. És az előléptetés is kevésbé örömteli, ha a kollégád valamivel többet kapott.
Nem maga az eredmény okoz örömet, hanem az, hogy milyen messze van az elképzelt alternatívától. Változtasd meg az alternatívát, és ugyanaz a szám már örömet okozhat.
Ezt az összehasonlítást nem lehet teljesen kikapcsolni: segít tanulni a hibákból és tervezni. Nélküle nem tennéd fel a kérdést: „Mi lett volna, ha másképp csinálom?”, és nem vonnál le tanulságokat a jövőre nézve.
De ennek a mechanizmusnak van egy torzulása. Az agyad nem véletlenszerűen alkotja meg a közeli változatot: azt választja, amelyikhez a legközelebb voltál. Ezért fáj a legjobban, ha csak egy hajszállal maradsz le, és a legnehezebb megbánások nem arról szólnak, ami lehetetlen volt, hanem arról, ami majdnem sikerült.
Ezt legkönnyebben abból veheted észre, ha a reakciód aránytalannak tűnik. Ha egy kisebb kudarc jobban megvisel, mint egy nagyobb, akkor egy különösen közeli elképzelt változat áll mögötte, és valójában az zaklatott fel.
Miért okozhat kevesebb örömet az ezüst, mint a bronz?
Mi segíthet, ha egy kisebb kudarc túlságosan felzaklat?
Források
- Medvec, Madey és Gilovich, 1995: a barcelonai olimpia érmesei arckifejezésének elemzése
A sorozat folytatása: „Önértékelés”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
