Az önbecsülés szintje és stabilitása nem ugyanaz
Gondolhatsz jókat magadról, mégis összeroppanhatsz egyetlen hűvös megjegyzéstől. Reggel még egyedül is megbirkózol mindennel, estére viszont - miután valaki kijavította a dokumentumodat - már nem. Nem alacsony az önbecsülésed, hanem ingadozó.
A pszichológusok külön mérik ezt a két dolgot: a szint azt mutatja, átlagosan milyen magasra értékeli magát valaki; a stabilitás pedig azt, mennyire változik ez az értékelés napról napra. Michael Kernis kutatásaiban a magas, de instabil önbecsülés együtt járt a kritikára adott élesebb reakcióval és az arra válaszul megjelenő dühkitörésekkel, a magas és kiegyensúlyozott önbecsülés viszont nem. A stabilitás nem a szint kérdése.
Akkor ingadozik, amikor egyetlen külső dologra épül. Jennifer Crocker ezeket olyan területekként írta le, amelyekre az ember a saját értékét alapozza: a külsejére, a jóváhagyásra, a másokkal való összehasonlításban elért győzelemre. Minél szűkebb ez az alap, annál gyakrabban dönti el egy-egy nap, hogy ki vagy ma.
- Dicséret - a következő beszélgetésig tart
- Eredmény - a következő ellenőrzésig tart
- A készségeid, amelyek veled maradnak
- Az emberek, akik nem csak a sikereid alapján ismernek
- Az értékeid, amelyekhez te magad igazodsz
Mi szélesíti az önbecsülésed alapját
Minél lejjebb van egy szint, annál tovább tart: a dicséret estére elillan, az értékek nem. A stabilitás nem akkor jelenik meg, amikor kidobod a felső szinteket - a jóváhagyás továbbra is jólesik -, hanem amikor van alattuk valami más is. Így egy rossz nap az egyik támaszodat veszi el, nem az összeset egyszerre.
A másik rész az, ahogyan egy kudarc pillanatában beszélsz magaddal. Kristin Neff megfigyelése szerint azoknak az embereknek, akik egy kudarc során úgy bánnak magukkal, mint egy hozzájuk közel álló emberrel, idővel kevésbé ingadozik a saját értékük érzése.
Itt érdemes pontosnak lenni. Szinte mindez korrelációkon és naplózásos méréseken alapul: az embereket napról napra megkérdezik, majd összehasonlítják az ingadozásaik mértékét. Ezek az adatok kapcsolatot mutatnak, de nem bizonyítják, hogy mi következik miből, és a hatások mérsékeltek.
Könnyebb kipróbálni magadon, mint hinnéd: egy hét alatt láthatod, melyik támaszodhoz nyúlsz egy rossz napon.
És ne próbáld meggyőzni magad abban a pillanatban, amikor minden rosszul megy - az érvek éppen akkor hangzanak hamisan. Más működik: vedd észre, melyik támaszod gyengült meg, és emlékeztesd magad, hogy a többi még mindig ott van.
- Írd le, pontosan mitől lett rosszabb: valakinek a hangnemétől, egy eredménytől, egy összehasonlítástól
- Nevezz meg egy második támaszt: mit nem töröl el belőled ez az esemény
- Mondd azt, hogy „nem sikerült”, ahelyett, hogy „nem bírom” - ez a két állítás nem ugyanaz
- Hetente egyszer csinálj valamit, amit senki sem értékel
Miért zuhanhat nagyot az önbecsülésed egy kritika után?
Mi teheti stabilabbá az önbecsülésedet egy kudarc pillanatában?
Források
- Az önbecsülés stabilitásáról (M. Kernis), a saját érték feltételeiről (J. Crocker) és az önmagunk iránti együttérzésről (K. Neff) szóló kutatások alapján. Az adatok túlnyomórészt korrelációs jellegűek
A sorozat folytatása: „Önértékelés”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
