Az agyad a hangulatodat javítja, nem az időbeosztásodat
Nyitva van a fájl, te pedig már harmadszor frissíted a hírfolyamot. Úgy tűnhet, mintha nem lenne elég akaraterőd. Valójában a feladattal való találkozás első másodperceiben beléd hasít valami: unalom, a bizonytalanság köde, a félelem, hogy rosszul fog sikerülni. És bekapcsol a leggyorsabb megoldás: csinálj valamit, amitől azonnal jobban érzed magad.
A megkönnyebbülés azonnal megérkezik, az agyad pedig megjegyzi az összefüggést: „elhalasztottam → megkönnyebbültem”. A jutalom itt nem a sorozat, hanem a kellemetlenség eltűnése. Ezért érzel legerősebb késztetést azoknak a feladatoknak a halogatására, amelyeknél nem tudod, hogyan kezdj hozzájuk, és amelyek után megítélnek.
a felnőttek közül a felmérésekben tartós jellemvonásként említik a halogatást
A többiek csak időnként halogatnak, és ez sem a jellemükről szól. Ugyanaz az ember egy nap alatt könnyedén elvégez tíz feladatot, a tizenegyediknél pedig teljesen lebénul. A különbség nem az akaraterőben rejlik, hanem abban, milyen érzés kapcsolódik az adott feladathoz.
A „befagyasztott” hangulat kísérlete
2001-ben Diane Tice csoportja elrontotta a résztvevők hangulatát, majd időt adott nekik, hogy felkészüljenek egy tesztre. Játékok és magazinok hevertek mellettük. A feldúlt résztvevők feltűnően gyakrabban halogattak, mint a nyugodtak, ahogy az várható volt.
Aztán jön az érdekes rész. Néhány embernek azt mondták, hogy a szoba gyertyájának illata „befagyasztja” a hangulatát: bármit is teszel, nem fogod jobban érezni magad. Ebben a csoportban eltűnt a különbség, a feldúlt résztvevők ugyanolyan jól készültek fel, mint a többiek. Amint a halogatás nem ígér megkönnyebbülést, elveszíti az értelmét.
A határidő valóban felgyorsítja a munkát: ahogy közeledik, nem marad több választás, és a feladat végre elkészül. Csakhogy nem lesz jobb tőle, a halogató diákoknak a beadás idejére több stresszük volt, és rosszabb jegyeket kaptak. A csapda az, hogy a számla nem azonnal érkezik. Most megkapod a nyugalmat, a kapkodás és az álmatlan éjszaka pedig később jön, így már nem tűnik annak a reggelnek a következményének, amikor úgy döntöttél: „ebéd után kezdem”.
Bonts le napokra bármilyen egyhetes határidőt, és ugyanazt az üzletet fogod látni.
Séma, nem mérés: minél közelebb a határidő, annál többe kerül ugyanaz a munkamennyiség.
Innen jön a gyakorlati megoldás. Felesleges rábeszélned magad, hogy „szedd össze magad”: egy érzéssel vitatkozol, nem az időbeosztással.
Más működik: csökkentsd magát a kellemetlen érzést. Ne azt mondd, hogy „megírom a jelentést”, hanem azt, hogy „megnyitom a dokumentumot, és beírom a címet”. Egy ilyen apró lépéshez szinte semmi kellemetlen érzés nem társul, így nincs mi elől menekülnöd.
- Nevezd meg a feladat mögött rejlő érzést: unalmas, félelmetes, nem világos
- Csökkentsd az első lépést egy pár perces műveletre
- A legérthetőbb résszel kezdd, ne a legfontosabbal
- Ne várj a megfelelő hangulatra: a kezdés után érkezik meg, nem előtte
- Ne szidd magad, ha megtorpansz, a bűntudat csak erősíti a figyelemelterelés iránti vágyat
- Ne tervezd meg az egész napot a következő 5 perc helyett
Miért érzel késztetést egy kellemetlen feladat elhalasztására?
Mi segíthet elkezdeni, ha egy feladat ijesztő vagy nem világos?
Források
- Timothy Pychyl (Carleton Egyetem) és Fuschia Sirois: a halogatás az érzelemszabályozás, nem pedig az idő problémája. A hangulat „befagyasztásának” kísérlete, Tice, Bratslavsky és Baumeister, 2001
- a stresszre és a jegyekre vonatkozó adatok, Tice és Baumeister, 1997
A sorozat folytatása: „Szokások”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 4 az alkalmazásban
