A toborzás egy hétköznapi ismerkedéssel kezdődik
Szinte senki sem úgy dönt: „Belépek egy szektába.” Az első kapcsolat ártalmatlannak tűnik: ingyenes stresszkezelő kurzus, beszélgetőklub, önkéntes projekt, vacsora egy új ismerősnél. Ebben a szakaszban alig beszélnek a szervezetről, a vezetőjéről vagy az elvárásairól.
Ezután jön az, amit a volt tagok „szeretetbombázásnak” neveznek: annyi figyelemmel vesznek körül, amennyire régóta szükséged volt. A kifejezés az 1970-es években, az Egyesítő Egyház körül terjedt el, de később nagyon különböző csoportoknál is leírták ezt a módszert. Fontos részlet: a toborzók általában nem tettetik magukat. Tényleg örülnek neked, mert néhány évvel korábban ők is átmentek ezen.
És nem csak „gyenge emberek” lépnek be ilyen csoportokba. Nem a jellemed, hanem az adott pillanat tesz sebezhetővé: költözés, válás, állásvesztés, az első egyetemi év egy idegen városban. A régi kapcsolatok meggyengültek, az újak még nem alakultak ki - és a csoport éppen ebbe az űrbe érkezik.
Ismerkedés. Nem a szervezetbe hívnak, hanem egy konkrét programra: előadásra, kurzusra vagy vacsorára.
Közvetlenség. Sok figyelem és gyorsan kialakuló „saját” kör - az érzés, hogy végre megértettek.
Az első engedmény. Egy kis kérés: maradj a szemináriumon, segíts egy rendezvényen, hívd el a barátnődet.
Csere. Az idődet, energiádat és régi kapcsolataidat fokozatosan a csoporton belüli helyedre cseréled.
Miért nehezebb kilépni, mint belépni
Minden lépés kicsi és önkéntes - éppen ezért működik. A szociálpszichológiában ezt a következetesség iránti igénnyel hozzák összefüggésbe: az ember a tetteit a már meghozott döntéseihez igazítja. Kilépni egy szemináriumról, amely miatt elkéredzkedtél a munkából és elhívtad a barátnődet, azt jelenti, hogy kétszer is be kell ismerned: tévedtél.
A második mechanizmus az ismeretek adagolása. A tanítást rétegenként adagolják: az újonc egy enyhébb, szinte világi változatot kap, a csoport valódi hitét pedig azok előtt tárják fel, akik már sokat áldoztak rá. Mire meglátod a teljes képet, szinte nem maradnak a csoporton kívül olyan emberek, akiket felhívhatnál.
- Vezető és köre
- Beavatottak: teljes tanítás
- Aktív tagok: kötelességek és szabályok
- Újoncok: enyhébb változat és barátságos fogadtatás
- Vendégek: ingyenes előadás vagy kurzus
Ezért a kilépés nem egyszerűen annyi, hogy kisétálsz egy épületből. Egyszerre maradsz közösség, napirend és magyarázat nélkül arra, mi értelme volt ennek az egésznek. Az emberek gyakrabban halogatják a kilépést, mint kilépnek.
Mégis a többség kilép. Eileen Barker szociológus az 1980-as években nyomon követte azokat, akik eljutottak az Egyesítő Egyház bentlakásos szemináriumára: két évvel később kevesebb mint 5 százalékuk maradt a szervezetben. A toborzásról viszont főként azok beszámolóiból tudunk, akik kiléptek, így a kép az ő nézőpontjuk felé torzul.
Nem egyetlen döntéssel lépsz be egy szektába. Tucatnyi apró beleegyezéssel kerülsz bele, amelyek külön-külön mind normálisnak tűnnek.
Miért lehet nehezebb kilépni egy csoportból, mint belépni?
Mit érdemes ellenőrizned, ha egy ilyen csoport meghív?
Források
- Robert Lifton, „Gondolatreform és a totalizmus pszichológiája” (1961)
- Eileen Barker, „Hogyan lesz valakiből munista” (1984)
- a következetesség elvével foglalkozó szociálpszichológiai munkák
A sorozat folytatása: „Szekták és kultuszok”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
