Először magát a sorozatot kell észrevenni
Egy ügy szinte sosem sorozatgyilkossági ügyként indul. Az egyik megyében holttestet találnak, 8 hónappal később a szomszédosban egy hasonlót, egy év múlva pedig egy harmadikat egy másik államban. Mindegyikkel más nyomozó foglalkozik, mindegyiknek saját aktája, határideje és további húsz ügye van. Nincs, aki összevesse az eseteket: ehhez olyan ember kellene, aki mindhármat egyszerre látja, ilyen pedig a rendszerben gyakran egyszerűen nincs. A kriminológusoknak erre van nevük: az összefüggések iránti vakság.
A második akadály a háttérzaj. Egy megoldatlan gyilkosság nem tűnik rendkívülinek: így is sok van belőlük. Egy plusz eset egy megye statisztikájában nem feltűnő, ezért nincs ok riadót fújni.
Az Egyesült Államokban az utóbbi években nagyjából ennyi gyilkosságot derítenek fel; az 1960-as évek közepén körülbelül 90%-ukat derítették fel
A gyilkos neve gyakran kezdettől az aktában szerepel
Az áldozatokat nem véletlenszerűen választják ki. Gyakrabban olyanokat, akiknek az eltűnését későn veszik észre: állandó lakcím nélküli embereket, elszökött tinédzsereket, utcán dolgozó nőket. A bejelentést nem egy napon belül, hanem hetekkel később teszik meg. Addigra a nyom kihűl, a tanúk elköltöznek, és az autót, amelyben utoljára látták, rég lemosták.
Ezután jön a második csapda: a gyanúsítottat már megtalálták, csak nem ismerték fel benne a gyilkost. Gary Ridgway, aki Seattle közelében nők tucatjait ölte meg, már a nyolcvanas évek elején a rendőrség látókörébe került. Kikérdezték, 1984-ben poligráfos vizsgálaton esett át, 1987-ben pedig nyálmintát vettek tőle. A minta 2001-ig hevert a tárolóban - amíg a DNS-elemzés nem lett elég pontos ahhoz, hogy összekapcsolják az áldozatokkal. Ezalatt a gyilkos nem rejtőzött, csak nem ellenőrizték.
- Egy - kezdetektől listán
- Tucatnyi valószínű gyanúsított
- Több ezer név a nyilvántartásban
- Bejelentések, amelyeket senki sem olvas végig
A pszichológiai profil kevésbé szűkíti a listát, mint hinnéd
A filmekben egy pszichológiai profil egyetlen beszélgetés után kiszórja a fölösleges jelölteket. A valóságban egy típust ír le: hozzávetőleges életkort, valószínű foglalkozást, szokásokat. Ez segít felállítani a lista sorrendjét, de szinte sosem mutat rá egy konkrét emberre. Amikor a kutatók összevetették a kész profilokat a valóban elfogott gyilkosokkal, a pontosságuk csak kevéssel volt jobb azokénál, akik külön képzettség nélkül ugyanazokat az anyagokat olvasták. Az ügyeket gyakrabban oldják meg unalmas dolgok: egyezés egy adatbázisban, időben megvizsgált minta, a közelben kiállított parkolási bírság.
Miért nem kapcsolnak össze sokáig hasonló gyilkosságokat?
Mit ad általában a pszichológiai profil a nyomozóknak?
Források
- Az FBI gyilkossági ügyek felderítési adatai (Egységes bűnügyi jelentések), Gary Ridgway ügyiratainak anyagai és a bűnügyi profilalkotás pontosságát vizsgáló kutatások áttekintései alapján
A sorozat folytatása: „Pszichopaták és profilozás”
2 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 2 az alkalmazásban
