Nem közöny, hanem számtan
Kitty Genovese 1964-es, New York-i meggyilkolásának történetét sokáig így mesélték: több tucat szomszéd hallotta a sikolyokat, mégsem hívta senki a rendőrséget. Később alaposabban megvizsgálták az ügyet - kevesebb tanú volt, néhányan nem értették, mi történik, és valaki mégis telefonált. Az újságok változata túlzónak bizonyult, de kísérletek egész sorát indította el, amelyek eredményei ma is megállják a helyüket.
1968-ban két pszichológus külön szobákba ültetett diákokat, és hangosbeszélőn keresztüli beszélgetést szervezett. Egy ponton az egyik hang rohamot kezdett szimulálni. Csak egy dolog változott: a résztvevő szerint hányan hallják ugyanezt. Így alakult azok aránya, akik segítségért mentek.
Az emberek nem lettek rosszabbak mások jelenlétében. Tovább hezitáltak, és gyakrabban lefagytak. Akik végül nem mentek segítségért, később nem azt mondták, hogy úgy döntöttek, nem segítenek - hanem azt, hogy egyszerűen nem tudtak dönteni.
Öt lépés az észleléstől a segítségig
A pszichológusok a segítségnyújtást öt egymást követő döntésre bontották. Bármelyiknél elakadhatsz - és akkor egyszerűen nem jutsz el az utolsó lépésig.
- Segítek
- Tudom, hogyan segítsek
- Az én dolgom
- Baj, nem jelenet
- Észrevettem
Nem egyszer döntesz arról, hogy segítesz-e vagy sem - ötször döntesz, és bármelyik lépcsőfokon elakadhatsz. A tömeg egyszerre kettőre hat: „az én dolgom” „valaki más dolgává” válik, a körülötted lévő nyugodt arcok pedig azt sugallják, hogy nincs semmi komoly baj.
Miért tűnik az utca szinte mindig kétértelműnek
Egy kiáltás lehet egy pár veszekedése. Egy tántorgó ember lehet részeg vagy bajban. Mások reakcióját jelzésként olvassuk, ők pedig a miénket: mindenki nyugodt, tehát biztosan nincs baj. A legkellemetlenebb, hogy valaki más tétovázása információnak látszik, pedig ugyanolyan tanácstalanság, mint a tiéd. Ezt pluralisztikus tudatlanságnak nevezik.
Van ennek egy másik oldala is. Amikor a kutatók három város utcai kamerafelvételeit elemezték, és valós konfliktusokat vizsgáltak, 10 esetből körülbelül 9-ben valaki közbelépett - és minél többen voltak a közelben, annál nagyobb eséllyel lépett közbe valaki. A dermedten álló tömeg nem szabály, hanem különleges eset, és ehhez egy dolog kell: a nem egyértelmű helyzet. A szemlélőhatás ott erős, ahol nem világos, mi történik, és szinte eltűnik, amikor mindenki számára nyilvánvaló: az ember rosszul van.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Pszichológia → Tömegpszichológia”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- Darley & Latané, Journal of Personality and Social Psychology, 1968
- Fischer et al., Psychological Bulletin, 2011 - a szemlélőhatás metaanalízise
- Philpot et al., American Psychologist, 2019 - utcai kamerafelvételek Amszterdamban, Lancasterben és Fokvárosban
- Manning, Levine & Collins, American Psychologist, 2007 - a Genovese-történet elemzése