Hogyan került az andoki gumó az európai kertekbe
Az Andokban évezredek óta termesztettek burgonyát, több száz helyi fajtát. A spanyolok a XVI. század második felében hozták Európába, de nem élelmiszerként: az első növények kolostori és botanikus kertekben kötöttek ki, ahol csinos virágú különlegességként tekintettek rájuk.
A folyamat aztán megrekedt. A burgonya a burgonyafélék közé tartozik, a nadragulyával rokona, zöld bogyói ehetetlenek, miközben az ehető része a föld alatt fejlődik. De volt egy egyszerűbb ok is: az első európai ültetések szinte semmit sem hoztak.
A gumók akkor fejlődnek, amikor rövidülni kezd a nappal. Az Andokban a nappalok hossza egész évben nagyjából egyforma, így a jelzés időben érkezik. Észak-Európában nyáron sokkal tovább van világos, ezért a növény gumók helyett a lombját növesztette, és a termést az októberi fagyokig halogatta. Évtizedekig tartott olyan növények kiválogatása, amelyek hosszú nappalok mellett is gumót fejlesztenek; később a dél-chilei formák is segítettek, ahol a nyári nappal közelebb áll az európaihoz.
Miért karolták fel a királyok a burgonyát
A gumónak két olyan tulajdonsága van, amely háború idején fontos: a föld alatt van, ezért nem lehet a földdel együtt felégetni, és a lovasság sem tudja eltapodni. Ugyanakkora területről több élelmet ad, mint a gabona. Így a burgonyát felülről, rendeletekkel terjesztették.
A XVIII. század közepén a porosz király büntetés terhe mellett elrendelte a termesztését. Franciaországban Antoine Parmentier gyógyszerész karolta fel az ügyét, miután fogolyként megismerkedett a burgonyával; a történetet a nappal őrzött, éjjel őrizetlenül hagyott földről gyakran mesélik, de kevés bizonyíték támasztja alá. Oroszországban 1765-ben útmutatót küldtek a „földi almák” termesztéséről a kormányzóságokba, az 1840-es években pedig burgonyalázadások söpörtek végig a kincstári falvakon.
Az Óvilág népességnövekedésének mintegy negyede 1700-1900 között: a burgonya becsült hozzájárulása
Az olcsó kalóriák megváltoztatják a demográfiát. Ez a negyed közgazdászok modellalapú számítása, nem mérés, de a nagyságrend érthető: az élelem, amely megbízhatóan terem szegény talajon, megemeli azt a határt, hogy egy falu hány embert tud eltartani.
A hátulütő: egyetlen fajta mindenkinek
Az andoki sokféleségnek csak egy apró része jutott el Európába, és évszázadokon át szinte teljesen egyforma növényekkel ültették be a földeket. Írország jutott a legmesszebbre: a legszegényebb bérlők számára a burgonya nem köret, hanem az étrend alapja volt.
A legszegényebb ír bérlők asztala 1845 előtt: a hét minden napján burgonya
1845-ben megérkezett Európába a fitoftóra, egy betegség, amelytől a gumók már a földben megfeketednek. Ott, ahol a burgonya csak az egyik fogás volt, ez rossz évet jelentett. Írországban, ahol a burgonya adta az étrend alapját, éhínség tört ki: körülbelül 1 millió ember meghalt, további mintegy 1 millió pedig a tengeren túlra távozott. Nem a burgonya okozta a pusztulást, hanem az, hogy egyetlen növényre és szinte egyetlen fajtára tettek fel mindent.
Olvasd végig a Miqo alkalmazásban
Még 1 perc, a végén pedig kvíz. Itt találod: „Történelem → Ételek történetei”
Irányítsd ide a telefonod kameráját, és megnyílik az App Store vagy a Google Play.
Források
- A burgonya hozzájárulásának gazdasági becslése az Óvilág népességnövekedéséhez (2011), a burgonya fotoperiodizmusával foglalkozó kutatások, valamint az 1845-1849-es ír éhínség történetírása