A legfurcsább része
A hibát általában a tapasztalatlansággal magyarázzák, de itt másról van szó. Kísérletekben arra kérték az embereket, hogy becsüljék meg, mennyi ideig tartana a saját munkájuk, majd azt is, mennyi ideig tartana pontosan ugyanez a munka valaki másnak. A saját becslésük feltűnően optimistább volt, noha ugyanannyit tudtak a feladatról.
A különbség abból fakad, hogy honnan nézzük a helyzetet. A saját munkájára az ember belülről tekint: elképzeli a lépések sorozatát, amelyek mind gyorsnak tűnnek. Más munkájára kívülről néz, és felidézi, hogyan szoktak végződni az ilyen feladatok.
A belső nézőpont szinte mindig zökkenőmentes forgatókönyvet fest elénk. Kimarad belőle a megbetegedő kolléga, az elfelejtett jóváhagyás, a meghibásodó fájl és az a három apróság, amely az utolsó napon kerül elő. Külön-külön mindegyik kiszámíthatatlan, együtt azonban teljesen kiszámíthatók.
Mit lehet tenni?
A működő módszer nem az előrejelzés javítása, hanem a nézőpont megváltoztatása. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „Mennyi időre lesz szükségem?”, tedd fel ezt a kérdést: „Általában mennyi időbe telnek az ilyen feladatok?” A második kérdés szinte mindig pontosabb választ ad.
Keress hasonló eseteket. Nézd meg a korábbi, hasonló típusú feladataidat vagy másokét. Három-öt példa elég.
A tényleges idővel számolj, ne a tervekkel. Az számít, mennyi ideig tartott valójában, nem az, hogy mennyi időt szántál rá.
Ebből a számból indulj ki. Ez lesz az alapértéked. Később módosíthatsz rajta, ha a feladat tényleg könnyebb vagy nehezebb.
Csak kis korrekciót alkalmazz. Az emberek általában a felére csökkentik az alapértéket. Ha te is ezt szeretnéd tenni, az a torzítás jele.
Ennek a módszernek van egy kellemetlen sajátossága: kellemetlen válaszokat ad. A külső nézőpontból kapott idő általában hosszabb annál, amit mondani szeretnél, ezért könnyű elutasítani azzal, hogy „a mi esetünk más”. A módszer általában ezen a ponton bukik el.
A hétköznapi feladatoknál is működik. Felújítás, költözés, szakdolgozat, papírok rendezése: mindenhol segít, ha nem a saját tervedet idézed fel, hanem azt, hogyan zajlott mindez az ismerőseidnél. Minél nagyobb a feladat, annál nagyobb a különbség a terv és a valóság között.
Mi a furcsa a tervezési hibában?
Mi segít pontosabban megbecsülni a határidőt?
Források
- A tervezési hibát a döntéspszichológia írja le
- a belső és külső nézőpont közötti különbséget, valamint a hasonló eseteken alapuló becslés módszerét kutatásokban többször is megismételték
A sorozat folytatása: „Lustaság és motiváció”
5 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 5 az alkalmazásban
