Az első percek: mindenki arra vár, ki veszi komolyan először
Egy helyiségben vagy, és valami nincs rendben: furcsa szag, zúgás, egy jelzés, ami akár gyakorlat is lehet. Először a többiekre nézel. Ők is ugyanezt teszik. Mindenki nyugodt arcokat lát maga körül, és azt gondolja, túlreagálja a helyzetet. Csakhogy ez a nyugalom nem a helyzet felmérése, hanem mások nyugalmának tükörképe.
1968-ban Latané és Darley résztvevőkkel töltettek ki kérdőívet egy szobában, ahová a szellőzőn át füst szivárgott. Azok, akik egyedül ültek, a füst miatt gyorsan jelentést tettek: körülbelül 4-ből 3-an. Ha mellettük 2 beavatott résztvevő ült, és tovább írtak, mintha mi sem történt volna, körülbelül 10-ből 1-en jelentették a füstöt. Ugyanaz a szoba, ugyanaz a füst - csak a társaság volt más.
Így néz ki az első fázis: nem a túl sok mozgás, hanem annak hiánya jellemzi. Az emberek összeszedik a holmijukat, befejeznek egy üzenetet, megkérdezik: „Biztos, hogy ez nem gyakorlat?” Itt vesznek el azok a percek, amelyek később döntőnek bizonyulnak.
Aztán a jelzés egyértelművé válik, és mindenki egyszerre áll fel. Ráadásul sokan ahhoz a kijárathoz mennek, amelyiken bejöttek: azt ismerik, még ha van is közelebb másik. Ettől a ponttól a mechanizmus teljesen megváltozik.
Ezután nem a félelem, hanem a tömeg sűrűsége dönt
Amíg négyzetméterenként 3-4 ember jut, még meg tudod választani, hová lépsz. Körülbelül 5-6 embernél az érintkezés folyamatossá válik: a tested minden oldalról beszorul, és a hátsó sorokból érkező lökés úgy terjed át az embereken, mint a vízben. A tömeg hullámokban kezd ringani, függetlenül attól, mit akar bárki. A pontos küszöb vitatott: a hely geometriájától és attól függ, merre halad a tömeg.
Sűrűségi skála 6 ember négyzetméterenkénti értékéig. Körülbelül 5 főtől a tömeg már áramlik, nem halad
Ami kívülről pániknak látszik, belülről másként érződik: sodródsz. Senkinek nincs terve, és döntési lehetőség sincs. Ha valaki elesik, a rést azonnal betöltik a testek. A tömegprésben nem mások kegyetlensége, hanem a mellkasra nehezedő nyomás veszélyes.
A filmes értelemben vett pánik - mindenki csak magáért, mindenki mindenkit letapos - valós eseményekben ritka. Tűzesetek és terrortámadások elemzései újra meg újra az ellenkezőjét írják le: idegenek vizet osztanak meg, kihúzzák egymást, és a kijárathoz vezetik a másikat.
A tömegprésben az emberek a félelemtől elvadulnak, és letapossák egymást.
Gyakrabban ennek az ellenkezője történik: idegenek segítenek. A veszélyt nem a kegyetlenség, hanem az a nyomás okozza, amelyet sűrű tömegben senki sem irányít - még azok sem, akik löknek.
Miért késlekedhetnek az emberek a távozással az első percekben?
Mi a legveszélyesebb a sűrű tömegprésben?
Források
- Latané és Darley, „A szemlélők beavatkozásának csoportos gátlása vészhelyzetekben”, Journal of Personality and Social Psychology, 1968
- Helbing, Johansson és Al-Abideen, „A tömegkatasztrófák dinamikája: empirikus tanulmány”, Physical Review E, 2007
- Drury és Reicher munkái az emberek vészhelyzeti viselkedéséről
A sorozat folytatása: „Tömegpszichológia”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
