Eleinte a hiba nem jelent semmit
Egy 2 éves gyerek ledönt egy tornyot, majd újra felépíti. Nem szégyelli magát: a szégyen érzelme még nincs jelen nála. Nagyjából a 3. életévben jelenik meg - azzal együtt, hogy képessé válik kívülről látni önmagát. Nem az van, hogy „ledőlt a torony”, hanem az, hogy „én vagyok az, akinek ledőlt a tornya”.
Ettől kezdve a gyerek hamarabb leolvassa a felnőtt arcát, mint magát az eredményt. A hiba önmagában nem jelent semmit - azt az adja meg neki, ami a következő 5 másodpercben történik. És ez a jelentés felhalmozódik.
- 2-3 évMegjelenik a szégyen és a büszkeség. A gyerek nem a ledőlt tornyot, hanem a felnőtt arcát nézi.
- 4-5 évA dicséret kétfelé ágazik: „okos vagy” és „igyekezetél”. A gyerekek már ekkor is másként reagálnak rájuk.
- 7-8 évBekapcsolódik a másokkal való összehasonlítás. A hiba nyilvánossá válik - az osztály is látja.
- 12-14Serdülőkorra az agy saját hibára adott reakciója érezhetően erősebbé válik.
Itt a legkevésbé nyilvánvaló a második bejegyzés. A kétféle dicséret közötti különbség apróságnak tűnik, mégis választóútként működik.
Az okosságért járó dicséret veszélyessé teszi a hibát
Carol Dweck pszichológus és kollégái kísérleteiben iskolások feladatokat kaptak, majd az első siker után másképp dicsérték őket. Egyeseket a tulajdonságukért: „biztosan okos vagy”. Másokat az erőfeszítésükért: „biztosan nagyon igyekeztél”. Ezután mindenki egy eleve túl nehéz feladatsort kapott, amellyel szinte senki sem boldogult.
Ezután a csoportok eltértek egymástól. Azok, akiket az okosságukért dicsértek, könnyebb következő feladatot választottak, kevésbé akarták folytatni, és gyakrabban felnagyították az eredményüket, amikor más gyerekeknek meséltek róla. Az erőfeszítésükért dicsértek gyakrabban választottak nehezebb feladatot.
A mögötte lévő logika egyszerű. Ha attól vagyok jó, hogy okos vagyok, akkor a hiba ennek az ellenkezőjét bizonyítja, ezért el kell rejtenem. Ha attól vagyok jó, hogy próbálkozom, a hiba csak információ a módszerről.
Aztán a test is bekapcsolódik. Az agy a másodperc első töredékeiben jelöli a hibát - még mielőtt tudatosítanád; ez a kilengés az elektroenkefalogramon is látható. Az életkorral erősödik, és néhány adat szerint erősebb azoknál a gyerekeknél, akiknek a felnőttjei élesen reagáltak a hibákra. Őszinte kiegészítés: az iskolai „fejlődési szemlélet” programok átlagosan kis hatást fejtenek ki, míg a tulajdonságért és az erőfeszítésért járó dicséret közti különbség több kísérletben is megismétlődött.
Miért erősítheti a hibázástól való félelmet az, hogy „okos vagy”?
A cikk szerint hogyan segíthetsz magadnak hiba után?
Források
- Az intelligenciáért és az erőfeszítésért járó dicséret kísérletei - Claudia Mueller és Carol Dweck, 1998. A gyermekek hibára adott agyi reakciója (ERN) - Greg Hajcak és kollégái kutatási áttekintései
A sorozat folytatása: „Gyermekkor”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 3 az alkalmazásban
