Mi az a folt a Jupiteren

A foltot nagyjából az 1830-as évek óta folyamatosan figyelik. A XVII. század csillagászai is leírtak egy sötét képződményt ugyanebben az övezetben, de máig vitatott, hogy ugyanaz az örvény volt-e, vagy annak elődje: túl hosszú a szünet a feljegyzések között.

Egy földi hurrikán napokig, legfeljebb hetekig él. A meleg óceánból nyeri az energiáját, és amint szárazföld fölé ér, elveszíti az utánpótlását, majd a domborzaton szétesik. A Jupiteren egyáltalán nincs domborzat: nincs part, nincsenek hegyek, és nincs szilárd felszínnel való súrlódás.

A mélység is számít. A földi hurrikánnak van alja: alatta az óceán, fölötte a levegő, az egész szerkezet pedig nagyjából 15 kilométer vastag. A jupiteri örvény több száz kilométer mélyre nyúlik, és összehasonlíthatatlanul nagyobb a tömege. Egy ekkora képződményt nem lehet gyorsan felpörgetni vagy leállítani: túl nagy a lendülete.

A foltot két nagy erejű, egymással szemben áramló légáram szorítja közre: az egyik fölötte, a másik alatta fúj. Úgy pörgetik, mint a ceruzát a tenyereid között, és nem hagyják szétesni. Ráadásul az örvény bekebelezi a hozzá közeledő kisebb viharokat, és magához veszi az energiájukat.

Ennek ellenére zsugorodik. A XIX. század végén a folt nagyjából háromszor szélesebb volt a mainál, és az elmúlt évtizedekben felgyorsult az összehúzódása. Senki sem tudja megmondani, hová vezet ez: talán az eltűnéséhez, talán egy kisebb, stabil mérethez.

A vörös színről tudunk egyébként a legkevesebbet. Valószínűleg a felső felhőréteg kémiájáról van szó, amelyet a Nap ultraibolya sugárzása világít meg. Az árnyalat évtizedről évtizedre változik: a folt néha szinte krémszínűre fakul, aztán újra sötétebbé válik.