Hogyan működött
A kiválasztás külső jegyek alapján történt: megmérték a koponyájukat, megnézték a szemük és a hajuk színét, majd táblázatok alapján értékelték őket. Az alkalmasnak ítélt gyerekeket családjuktól, árvaházakból, illetve munkára elhurcolt szüleik mellől vitték el. Ehhez nem kellett beleegyezés.
- Vizsgálat és kiválasztás
- Elszállítás táborba
- Névváltoztatás
- Nevelőcsalád
A harmadik lépés kulcsfontosságú volt. A gyerekek német nevet kaptak, meghamisították a születési okmányaikat, és megtiltották nekik, hogy az anyanyelvükön beszéljenek. A kisebbeket gyorsan átnevelték, az idősebbeket pedig minden egyes szóért megbüntették, így egy-két év alatt sokan már nem emlékeztek korábbi életükre.
A nevelőcsaládok többnyire semmit sem tudtak: azt mondták nekik, hogy német településekről származó árvákról van szó. Sokan sajátjukként nevelték őket, és a háború után éppen ezek a családok tiltakoztak a legerősebben a visszaadásuk ellen.
Miért nem találták meg őket
Az iratokat szándékosan megsemmisítették, a fennmaradtak pedig különböző zónákban szóródtak szét. Nemzetközi szolgálatok keresték a gyerekeket, töredékes nyomok alapján: külső jegyek, életkor és néhány fennmaradt lista segítségével.
- A származásra vonatkozó iratokat meghamisították vagy megsemmisítették.
- A gyerek nem emlékezett valódi nevére és anyanyelvére.
- A szülők meghaltak, vagy maguk sem tudták, hová vitték a gyereket.
- A nevelőcsalád nem tartotta magát vétkesnek, és nem akart megválni tőle.
- Évek teltek el, és egy újabb költözés ismét felforgatta volna a gyerek életét.
Az utolsó két szempont miatt a keresés nem pusztán technikai kérdés volt. A gyerek évekkel későbbi visszaadása azt jelentette, hogy el kellett venni azoktól, akiket a szüleinek tartott, és vissza kellett juttatni azokhoz, akikre nem emlékezett. A döntéseket különbözőképpen hozták meg, és gyakran gyötrelmesek voltak.
Az elhurcolt gyerekek teljes számát máig csak hozzávetőlegesen becsülik, és a becslések között nagy az eltérés. Csak kisebb részüket sikerült visszajuttatni, sokan pedig csak felnőttként, véletlenül, iratokból vagy rokonaik szavaiból tudták meg az igazat önmagukról.
További nehézséget jelentett, hogy a keresés idejére sok gyerek már csak németül beszélt. Beszédük vagy történetük alapján nem lehetett azonosítani őket, így már csak a külső jegyeiket és a töredékes feljegyzéseket lehetett összevetni.
Melyik lépés volt kulcsfontosságú a programban?
Miért találták meg a háború után csak a gyerekek egy részét?
Források
- A megszállt területekről elhurcolt és németesített gyerekek programját a háború utáni perek anyagai dokumentálják
- az elhurcoltak pontos száma ismeretlen, és csak egy részüket sikerült visszajuttatni
A sorozat folytatása: „Gyerekek a háborúban”
3 cikk teljes terjedelmében az oldalon, még 4 az alkalmazásban
